„− A legérdekesebb történetem a földlakókról? – Gamma réveteg
tekintete pár pillanatig a szivárvány ezer színében ragyogó gömbön időzött.
Ujjával megpiszkálta a csillogó felületet. A türkiz fényszálat, amelyet
előhúzott, és amely rezegve feszült az ujja és a gömb között, szórakozottan
pörgetni kezdte. A fényhúr lágy hangon muzsikálni kezdett. – Lássuk csak... – Azzal
középső karjával megvakarta tar fejét, és mesélni kezdett:
– A Nagy Spirálködön innen, vagy
tán azon is túl, volt egyszer egy gyönyörű, kék bolygó. Zord társai között
ékszerként tündökölt élénksárga napja melengető fényében. Zölden burjánzott rajta
az élet: fajok olyan sokaságának nyújtott bőséget és harmóniát, hogy párját
ritkította még a határtalan Laniakeában is. Hogy mi végre született ez a
bolygó? Talán a végtelen tudatosság keresett új kalandot magának, hogy múlassa
vele az eonokon át lassan csörgedező időt. No, ha így volt, hát igencsak
megkapta, amire vágyott! Jó ideig nem ácsingózik majd kalandok után, csak
másszon ki épségben ebből a kalamajkából. Mert olyan páratlanul értelmes és
nagyreményű, és egyben olyan páratlanul öntelt és kártékony faj koronázta meg a
bolygón az útjára engedett evolúciót, hogy mire felocsúdott a Nagy Játékmester,
teremtése színhelyét már el is lepték ezek az aprócska, de igen szapora lények,
mint a hullócsillagok a Perseidákat a nagy meteorrajzás idején…”
Anekdoták egy tehetséges, de tévútra
keveredett fajról, amelynek néhány fennmaradt példányát már csak Noahban, az
utolsó állatkertben láthatjuk. Milyennek látták/látják(?) e fajt és világukat a
Földre látogató ufók? Milyen múlt árnyéka vetül e páratlan bolygó jelenére? És
mit tartogat számára a jövő? No, és kik azok a Játékmesterek? Keserédes, komoly,
máskor tragikomikus krónikák a Földről. Többnyire…
Fejezetek:
- A Mesemondók
- Úfószemmel
- Egyszer
- Most
- Majd
- A Játékmesterek
A novellagyűjteményben
szereplő személyek és történetek kitaláltak. Amennyiben bármely intelligens (vagy kevésbé értelmes) faj, bárki
föld- vagy más bolygólakó magára ismerne, az csupán a véletlennek tudható be,
és nem más, mint a bohókás képzelet szüleménye :-).
----------
Földbéli krónikák
(többnyire ;-)
© Dr. Kovács
Mónika Erika, 2020
Minden jog
fenntartva. A novellagyűjtemény egyetlen része sem sokszorosítható vagy
közölhető semmilyen formában és értelemben elektronikus vagy mechanikus módon –
beleértve az információrögzítés bármely formáját – a szerző írásos jóváhagyása
nélkül.
